Turay Ida Színház - A vöröslámpás ház

A vöröslámpás ház

zenés vígjáték

A Turay Ida Színház előadása

Műsor hossza: 160 perc 1 szünettel

Előadók

Szereposztás

Madám: Janza Kata Jászai Mari-díjas

Terka, cselédlány: Szőke Laura

Mata Mari, örömlány: Nagyváradi Erzsébet Jászai Mari-díjas

Szidónia, örömlány: Nyírő Beáta

Darinka, örömlány: Bódi Barbara/Unger Vanda

Vilma, örömlány: Szuromi Bernadett

Kelepei mama: Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas

Csontteleky Szigfrid: Kurkó J. Kristóf

Marhakereskedő: Nagy Gábor Jászai Mari-díjas

Képviselő úr: Győri Péter

Művész úr: Csere László Érdemes művész, Jászai Mari-díjas

Kelepei Jenő, egyetemista: Valázsik Péter

Vak zongorista: Tóth Alex

 

Alkotók

Zene: Berkes Gábor

Hangszerelte: Maráth Viktor

Koreográfus: Borbély Krisztina

Díszlet, jelmez: Darvasi Ilona

Jelmeztervező asszisztens: Tóth Anita

Korrepetitor: Fehér Adrienn

Szcenika: Nemes Richárd

Rendezőasszisztens: Vass János Pál

 

Rendező: Tasnádi Csaba Jászai Mari-díjas

 

Az előadás hossza 160 perc egy szünettel.

Oszd meg másokkal ezt az előadást:

Hunyadi Sándor novellája alapján írta

TOPOLCSÁNYI LAURA:

A VÖRÖSLÁMPÁS HÁZ

zenés vígjáték

Az éjszakák és nappalok megkövült rendjét a fiatal egyetemista, Kelepei Jenő beköltözése borítja fel némiképp, ám hamarosan kiderül: valójában ennél sokkal szokatlanabb okok állnak az egyre gyűrűző és már-már misztikusan rejtélyes események hátterében. Csontteleky Szigfrid, a magyar Casanova, az érett és kissé kiégett férfiú, akinek látogatásáért gyakorta imádkoznak monarchia-szerte a madámok, egy titokzatos barátjától úgy értesül, hogy a kolozsvári Gerendásban meglelheti álmai nőjét, egy tiszta szívű cselédlány képében… A szerelmes férfiú kész bármilyen eszközt és módszert bevetni néhány percnyi találkozásért, szenvedélyes érzelmeit a bordély lakói és vendégei is enyhén megszenvedik… S ha ez nem lenne elegendő a tisztes ház felbolygatásához, Kelepei mama a híres anyai ösztönök sugallatára Brassóból Kolozsvárra utazik, hogy meglepje kisfiát…A pokol elszabadul és egy ponton már bizton állítható, hogy senki sem az, aminek látszik… Talán csak a vak zongorista azonos önmagával… vagy mégsem? A káosz közepette a madám és a lányok – s velük együtt a nézők is – már csak egyetlen bizonyosságba kapaszkodhatnak:“…bár kapunkat zárnák sokan s ránk morális átok hulla bordély sosem vész el a bordély csak átalakul…”

Oszd meg másokkal ezt az előadást: