A Fekete vőlegények musical a magyar történelem egyik legfájdalmasabb, mégis legszebb fejezetébe vezet minket. A színpadon király és királyné, hadvezérek és főurak küzdenek nemcsak egymással, hanem a saját félelmeikkel is. II. Lajos és Mária királyné törékeny, egymást marcangoló, szerelmes emberi pillanatai; Tomori Pál tisztánlátó, mégis magányos küzdelme; Cibak Imre alvezér indulatai; Szapolyai János hatalmi játszmái — mind-mind egyetlen kérdés köré fonódnak: megmenthető-e az ország, ha a vezetők nem tudnak együtt dönteni?
Nagy Zoltán zenéje egyszerre emeli a történetet a magasba és húzza a szívekbe: hol reneszánsz finomsággal, hol a közelgő tragédia sötét erejével szólal meg.
A Fekete vőlegények nem csupán egy musical. Ez egy utazás a múltba, amely rólunk is szól. Arról, hogyan veszítünk el mindent — és arról, hogyan találhatjuk meg újra a fényt.
Mindezt Moravetz Levente dalszövegeivel és rendezésében. Az ő neve egyet jelent a magyar történelem színpadi életre keltésével. Olyan alkotó, aki nemcsak kutatja a múltat, hanem érzi is: a sorsokat, a döntéseket, a tragédiákat és a reményt. Rendezéseiben a történelem nem távoli évszámok sora, hanem hús-vér emberek küzdelme, amely ma is megszólít. Minden művében a magyar identitás mélyrétegeit keresi — azt, ami összeköt bennünket. A Fekete vőlegények is ilyen: egy történelmi dráma, amelyben a mohácsi csata nem csupán esemény, hanem tükör, amelybe mindannyian belenézhetünk.
Az ő színháza nemcsak mesél, hanem felemel.
